Az oldalon a kínai pecsétet, anyagait tárgyalom, majd szót ejtek a kínai nevekről, ál- és írói művésznevekről
A pecsét
A
kínai pecsét alapanyagai leggyakrabban különböző kövek, néha nemesfém,
esetleg elefántcsont. Alakja általában egy szögletes tömb, amit vagy külön
díszítés nélkül, vagy díszes szoborrá alakítva használnak. A kövek
alapanyaga leggyakrabban valamilyen puha, könnyen véshető ásvány, ilyen a
szerpentinit vagy ennél ritkábban a jádeit, aminek az ára is
sokkal magasabb.
A kínai pecsétnyomat színe mindig piros, méghozzá cinóberpiros, ami a pecsét hagyományos festékének az összetételéből adódik. Az első és legfontosabb összetevő maga a finom porrá őrölt cinóber, ami egy higanytartalmú ásvány.
A nagyon finomra őrölt cinóberből és valamilyen tartós növényi olajból, leggyakrabban ricinusolajból sűrű krémszerű masszát kevernek, ez a tulajdonképpeni festék. Ehhez még néha porrá tört taplót adnak, hogy az egész keverék jól tapadjon, majd apró porcelántálkába töltik, amely ezután pecsétpárnaként funkcionál. A hozzáadott taplót moxa néven a keleti gyógyászat használja egyéb célokra is.
Ebbe nyomják bele a pecsét alsó, vésett felületét, majd ez a lenyomat kerül a papírra. Ez a véset a pecsét tulajdonképpeni lényege. Ez tartalmazza a tulajdonosa nevét, a gyűjtemény vagy könyvtár nevét, vagy bármi egyebet, amit a tulajdonosa pecséten megörökíteni óhajt.
Kínában szokás volt, hogy a képre vagy kalligráfiára, amely a gyűjtő tulajdonába került, az a saját pecsétjét vagy a gyűjteményének a pecsétjét rányomta. Ha ezután a mű új tulajdonoshoz került, megint és megint újabb pecsétek kerültek rá. A sok pecsétlenyomat végül szinte minden szabad helyet befedett a papíron.
A pecsét felirataihoz szinte kizárólag az ún. pecsétírás
stílusában használják a kínai
írásjegyeket és ezt tekintik autentikusnak (lásd:
Stílusok).
Ennek is vannak azonban változatai, melyek a vonalak formájában illetve az
egész írás összhatásában különböznek. A jobb oldali mintájú, csak szögletes,
egyenes vonalakból álló írástípus gyakran látható uralkodói, császári
pecséteken.
A
kínai felfogás szerint létezik yin, azaz nőies karakterű és yang, azaz
férfias karakterű pecsét. Ha a felirat kerekterei piros alapon fehérek, az
yin hatás, ellenkező esetben yang hatású.
A pecsétfeliratok olvasása néha még a kalligráfiánál is nehezebb, ám nem is mindig követelmény, hiszen részben csupán a puszta megkülönböztetés a szerepe, részben pedig az aláírással együtt szerepel, ami talán olvashatóbb (talán nem). A kínai nevekről is célszerű pár szót ejteni.
A kínai nevek, álnevek, művésznevek
A kínai személynevek sorrendje a magyarral azonos, azaz először áll a családnév, ami egy szótagos, majd a keresztnév, ami általában két szótagos. (Mao Ce-tung tehát a Mao család sarja volt). Ezen kívül a kínai irodalomban gyakran nem a saját nevük alatt írtak a szerzők, hanem vagy a kortársaik által rájuk ragasztott, vagy saját maguk által választott álnevek vagy művésznevek alatt. Ezek a nevek sokszor valamilyen tulajdonságukra utalt, vagy egyszerű gúnynév volt. Sokszor az utókor által adott neveken ismerünk amúgy bizonytalan nevű embereket. A Lao-ce név jelentése például annyit tesz: "Öreg mester".
A kínai neveknek mindig van jelentésük, ellentétben a mieinkkel, ám ez, ha névről van szó, akkor nem a jelentése szerint, pusztán a hangzásával szerepel. A jelentések lehetnek fennköltebbek (Wang = "király", Ming= "fényesség"), vagy mókásabbak (Kung = "lyuk", pl. Konfucius kínai nevében, vagy Mao = "szőr").
A galériában különböző stílusú kalligráfiák találhatóak, valamint néhány példa a pecsétekre, végül a Tudat oldal arról szól, amiért ezt az egészet érdemes csinálni.
